Fekete filccel…
Lépcsőházak alsó övén a romlásból nyílik tárlat. Egy világot feszít körém, ahol egész minden vázlat.
Vers
Diszharmónia
Nem öntöttem én nagy harangot; a hangot kiengedtem és nem temettem a bronzba, szétszórt hangjegyeknek nem lett zengő szobra.
És szelíden szól az Isten…
Ma már az ember csahol; ólok a házak, feszül a szó, és ahol tiporni vágynak, ott én leszek a padló.
Reggel az óvóhelyen
Egy pléden fekve, félig eltemetve, én „százkilós cefre” erjedek saját verítékemben.
Az őrült lovas
Megszökött a lovas a nagy sárgaházból, ősi szél riad a nyugodt avarágyon,hol téli esőben zúg, liheg a vágytól…
Belvárosi séta
November van! A kócos fák terhüket vesztveállnak, míg mi baktatunk egymás mellett lengve és többé nem együtt, mint két kopott nagykabát.
Haiku versek a kávéról
Pár apró vers a kávézás szerelmeseinek.
A vén köszörűs balladája
Szólt a sors: A pengét mentsd ne a tokot!És elém köpött százhúsz lépcsőfokot. Megbillent az ég, talán rábólintott…