Az őrült lovas
Megszökött a lovas a nagy sárgaházból, ősi szél riad a nyugodt avarágyon,hol téli esőben zúg, liheg a vágytól…
Vers
Belvárosi séta
November van! A kócos fák terhüket vesztveállnak, míg mi baktatunk egymás mellett lengve és többé nem együtt, mint két kopott nagykabát.
Haiku versek a kávéról
Pár apró vers a kávézás szerelmeseinek.
A vén köszörűs balladája
Szólt a sors: A pengét mentsd ne a tokot!És elém köpött százhúsz lépcsőfokot. Megbillent az ég, talán rábólintott…
Gyötrő tavasz – Versek a koronavírusról
Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol.
Könnyen indul!
Hátradőlsz; most csak a szemed eszik; kint már borban fürdik az ég, lassan aranyba hullnak néma perceid.
Bíróra várva…
„Megbomlott a régi mérték, percnyi álmok tépték eszét.” Mondta, mikor tetten érték.
Áramszünet
Megtagadta ma tőlema fényt a „jó” technika.Így most gyertyám az őrszem,csendje lágy, mint halk ima. Míg ülök itt félszegen,virágzik a képzelet.
Jégtörés
Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok.