Csakis akkor forr a dalom,
ha kitör a forradalom!
Előbb talán bajom esne…
Törött orr egy szobor-testre
mégsem illik! Őrzöm feszes
képemet és mindig jeles
modorom. A bölcs úgy lapít,
hullámra ül és csillapít.
Leszek, aki ajtót mutat!
(Ha zárat szab az öntudat)
Egy kacsintó új madárjós…
Ha már elbújt minden ÁVÓ-s,
kommunista; éhes zsebbel
ekkor jön a „papírember”
a sok régi barát helyett.
Mert rajtam jól áll a kereszt!
Utolsók közt leszek első,
mű-égzengést bőszen termő
bádoghordó. Vagy egy szelep…
Majd kopik az emlékezet,
hogy engem is vitt a csónak.
Aki marad utolsónak,
az nem kell, hogy messze menjen,
így jön vissza legkönnyebben!
Megosztás:
