Az örök kamasz… Szerző: Nagy Imre
december 28, 2024 Koptassatok csak, én nem kopok! – minthamég hallanám. Úgy húsz, vagy harminc volt a lány.
Önvizsgálat Szerző: Nagy Imre
október 16, 2024 Mi lelt? Keresztet vetsz, de mindjárt hármat, ha este roppan a tetőn a porhó. Máskor féled az eget, ha fellázad ellened sok pöttynyi csillag és bolygó;
A vihar vándora Szerző: Nagy Imre
szeptember 20, 2024 A panelek között riadt szél söpört fel ősszel, nyomában egy titkos világ jött el;
Remete-ima Szerző: Nagy Imre
június 21, 2024 Uram, tornyot a porszemnek ne mutass! Légy mindeneknek a fedele, csak a színe,vagy annyi se, csak egy címke.
Fekete vér Szerző: Nagy Imre
április 10, 2024 Elvek széles országútján mindig fut a veszett verseny. Elvek széles országútján minden sáv és kanyar keskeny.
Mit rejt az üde függöny? Szerző: Nagy Imre
március 18, 2024 Áll ott egy rom! Ismerem is látásból;
óvja a tavasz, csak úgy… önszántából.
Simogató Szerző: Nagy Imre
február 5, 2024 Barna szemed a föld; megtart és felissza az árnyaim. Keskeny arcod a csendes part, hol kikötnek az ujjaim.
Archetípusok Szerző: Nagy Imre
december 17, 2023 Keleti ember: Kimért, békés, szemlélődő fajta, mert belül a kő nyugalma hajtja, melyben helyét tudja minden porszem.
A villamoson Szerző: Nagy Imre
szeptember 3, 2023 Lüktetnek az, acél erek;
nyílnak, vesznek, utcák, terek.
Elhagyott börtön Szerző: Nagy Imre
április 16, 2023 Hátamat ölik terhekkel, de oszlop az; nem hajlik. Törik!
Érett vallomás… Szerző: Nagy Imre
február 14, 2023 Nem kellenek ólmos igék, vagy táncoló vallomások, miket a közhely telesző, és megtép az idő.
Apollón vére Szerző: Nagy Imre
január 20, 2023 Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra.
A szónok Szerző: Nagy Imre
november 7, 2022 Még csendben lépdel (közülünk való),ki a ráomló fénytől sápatag. Még puha nyelvről fakad az áldásés vígan égnek ünnepi fények…
Fekete filccel… Szerző: Nagy Imre
szeptember 30, 2022 Lépcsőházak alsó övén a romlásból nyílik tárlat. Egy világot feszít körém, ahol egész minden vázlat.
Napciklus – Haiku válogatás Szerző: Nagy Imre
augusztus 7, 2022 A föld a rabja!Mégis arany hajával lágyan takarja…
Diszharmónia Szerző: Nagy Imre
június 19, 2022 Nem öntöttem én nagy harangot; a hangot kiengedtem és nem temettem a bronzba, szétszórt hangjegyeknek nem lett zengő szobra.
És szelíden szól az Isten… Szerző: Nagy Imre
május 9, 2022 Ma már az ember csahol; ólok a házak, feszül a szó, és ahol tiporni vágynak, ott én leszek a padló.
Reggel az óvóhelyen Szerző: Nagy Imre
április 2, 2022 Egy pléden fekve, félig eltemetve, én „százkilós cefre” erjedek saját verítékemben.
Az őrült lovas Szerző: Nagy Imre
február 25, 2022 Megszökött a lovas a nagy sárgaházból, ősi szél riad a nyugodt avarágyon,hol téli esőben zúg, liheg a vágytól…
Belvárosi séta Szerző: Nagy Imre
február 20, 2022 November van! A kócos fák terhüket vesztveállnak, míg mi baktatunk egymás mellett lengve és többé nem együtt, mint két kopott nagykabát.
Őszi szél Szerző: Nagy Imre
február 9, 2022 Por és ég nászra kél, szívet cserél. Fiuk a szél, kinek játék minden…
Haiku versek a kávéról Szerző: Nagy Imre
február 9, 2022 Pár apró vers a kávézás szerelmeseinek.
A vén köszörűs balladája Szerző: Nagy Imre
február 6, 2022 Szólt a sors: A pengét mentsd ne a tokot!És elém köpött százhúsz lépcsőfokot. Megbillent az ég, talán rábólintott…
Gyötrő tavasz – Versek a koronavírusról Szerző: Nagy Imre
január 28, 2022 Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol.
Könnyen indul! Szerző: Nagy Imre
január 28, 2022 Hátradőlsz; most csak a szemed eszik; kint már borban fürdik az ég, lassan aranyba hullnak néma perceid.
Bíróra várva… Szerző: Nagy Imre
január 28, 2022 „Megbomlott a régi mérték, percnyi álmok tépték eszét.” Mondta, mikor tetten érték.
Áramszünet Szerző: Nagy Imre
január 28, 2022 Megtagadta ma tőlema fényt a „jó” technika.Így most gyertyám az őrszem,csendje lágy, mint halk ima. Míg ülök itt félszegen,virágzik a képzelet.
Jégtörés Szerző: Nagy Imre
január 27, 2022 Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok.
Akit visszavárnak Szerző: Nagy Imre
január 24, 2022 Vers a partra vetett tengerészről, akit megkímélt a víz…
Lélek-leltár Szerző: Nagy Imre
január 23, 2022 Kinek csak szájában lobban a gyűlöletés égő átkokkal verné szét a követ;csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége, fele vétke legyen neki félre téve.
Aranyborjú Szerző: Nagy Imre
január 22, 2022 Eljött értünk, itt van zsebünkben Kánaán,ugyan minek mennénk tovább Mózes után.Hisz a zaj velünk volt! Míg mi jártunk bután.
Szirmok Szerző: Nagy Imre
január 21, 2022 Rózsa… Kedvesed csókja. Égni nyílnak a kapuk szívedben sorra.