Líra

  • Az örök kamasz…
    Koptassatok csak, én nem kopok! – minthamég hallanám. Úgy húsz, vagy harminc volt a lány.
  • Önvizsgálat
    Mi lelt? Keresztet vetsz, de mindjárt hármat, ha este roppan a tetőn a porhó. Máskor féled az eget, ha fellázad ellened sok pöttynyi csillag és bolygó;
  • A vihar vándora
    A panelek között riadt szél söpört fel ősszel, nyomában egy titkos világ jött el;
  • Remete-ima
    Uram, tornyot a porszemnek ne mutass! Légy mindeneknek a fedele, csak a színe,vagy annyi se, csak egy címke.
  • Fekete vér
    Elvek széles országútján mindig fut a veszett verseny. Elvek széles országútján minden sáv és kanyar keskeny.
  • Mit rejt az üde függöny?
    Áll ott egy rom! Ismerem is látásból; óvja a tavasz, csak úgy… önszántából.
  • Simogató
    Barna szemed a föld; megtart és felissza az árnyaim. Keskeny arcod a csendes part, hol kikötnek az ujjaim.
  • Archetípusok
    Keleti ember: Kimért, békés, szemlélődő fajta, mert belül a kő nyugalma hajtja, melyben helyét tudja minden porszem.
  • A villamoson
    Lüktetnek az, acél erek; nyílnak, vesznek, utcák, terek.
  • Elhagyott börtön
    Hátamat ölik terhekkel, de oszlop az; nem hajlik. Törik!
  • Érett vallomás…
    Nem kellenek ólmos igék, vagy táncoló vallomások, miket a közhely telesző, és megtép az idő.
  • Apollón vére
    Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra.
  • A szónok
    Még csendben lépdel (közülünk való),ki a ráomló fénytől sápatag. Még puha nyelvről fakad az áldásés vígan égnek ünnepi fények…
  • Fekete filccel…
    Lépcsőházak alsó övén a romlásból nyílik tárlat. Egy világot feszít körém, ahol egész minden vázlat.
  • Napciklus – Haiku válogatás
    A föld a rabja!Mégis arany hajával lágyan takarja…
  • Diszharmónia
    Nem öntöttem én nagy harangot; a hangot kiengedtem és nem temettem a bronzba, szétszórt hangjegyeknek nem lett zengő szobra.
  • És szelíden szól az Isten…
    Ma már az ember csahol; ólok a házak, feszül a szó, és ahol tiporni vágynak, ott én leszek a padló.
  • Reggel az óvóhelyen
    Egy pléden fekve, félig eltemetve, én „százkilós cefre” erjedek saját verítékemben.
  • Az őrült lovas
    Megszökött a lovas a nagy sárgaházból, ősi szél riad a nyugodt avarágyon,hol téli esőben zúg, liheg a vágytól…
  • Belvárosi séta
    November van! A kócos fák terhüket vesztveállnak, míg mi baktatunk egymás mellett lengve és többé nem együtt, mint két kopott nagykabát.
  • Őszi szél
    Por és ég nászra kél, szívet cserél. Fiuk a szél, kinek játék minden…
  • Haiku versek a kávéról
    Pár apró vers a kávézás szerelmeseinek.
  • A vén köszörűs balladája
    Szólt a sors: A pengét mentsd ne a tokot!És elém köpött százhúsz lépcsőfokot. Megbillent az ég, talán rábólintott…
  • Gyötrő tavasz – Versek a koronavírusról
    Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol.
  • Könnyen indul!
    Hátradőlsz; most csak a szemed eszik; kint már borban fürdik az ég, lassan aranyba hullnak néma perceid.
  • Bíróra várva…
    „Megbomlott a régi mérték, percnyi álmok tépték eszét.” Mondta, mikor tetten érték.
  • Áramszünet
    Megtagadta ma tőlema fényt a „jó” technika.Így most gyertyám az őrszem,csendje lágy, mint halk ima. Míg ülök itt félszegen,virágzik a képzelet.
  • Jégtörés
    Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok.
  • Akit visszavárnak
    Vers a partra vetett tengerészről, akit megkímélt a víz…
  • Lélek-leltár
    Kinek csak szájában lobban a gyűlöletés égő átkokkal verné szét a követ;csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége, fele vétke legyen neki félre téve.
  • Aranyborjú
    Eljött értünk, itt van zsebünkben Kánaán,ugyan minek mennénk tovább Mózes után.Hisz a zaj velünk volt! Míg mi jártunk bután.
  • Szirmok
    Rózsa… Kedvesed csókja. Égni nyílnak a kapuk szívedben sorra.