(Péntek 13-án)
Mi lelt? Keresztet vetsz, de mindjárt hármat,
ha este roppan a tetőn a porhó.
Máskor féled az eget, ha fellázad
ellened sok pöttynyi csillag és bolygó;
és nem ment meg, csak egy új együttállás…
Ám ha jelekké foszlik a varázslat,
otthonod sem más, mint szélverte szállás,
mert rítusokból emeltél „szent sátrat”.
Bánt a víz mélye, ha nem rejti hordó,
és rázza lelked minden, ami látszat,
míg megváltást hirdet az elmét fojtó
sok egymondatos világmagyarázat.
Csak reszkető fényéhez hű a csillag,
míg alakjához hűtlen minden felhő!
Ne légy árnyalatokat fejtő színvak,
ki tippjével takarja, hogy esendő.
Mert csak a holnapok morzsáit nyeled,
de száraz torokkal, mint aki koplal,
amíg a „mindent fejtő elméletek”
híznak benned a sok apró titokkal.
Bár régmúlt hátán sarjad a jelenkor,
mégis hány felé révednek ágai…
Ám az ég felé tör a közös vektor,
melynek egy szellő hogy tudna ártani?