Önvizsgálat

(Péntek 13-án)

Mi lelt? Keresztet vetsz, de mindjárt hármat,

ha este roppan a tetőn a porhó.

Máskor féled az eget, ha fellázad

ellened sok pöttynyi csillag és bolygó;

és nem ment meg, csak egy új együttállás…

Ám ha jelekké foszlik a varázslat,

otthonod sem más, mint szélverte szállás,

mert rítusokból emeltél „szent sátrat”.

Bánt a víz mélye, ha nem rejti hordó,

és rázza lelked minden, ami látszat,

míg megváltást hirdet az elmét fojtó

sok egymondatos világmagyarázat. 

Csak reszkető fényéhez hű a csillag,

míg alakjához hűtlen minden felhő!

Ne légy árnyalatokat fejtő színvak,

ki tippjével takarja, hogy esendő.

Mert csak a holnapok morzsáit nyeled,

de száraz torokkal, mint aki koplal,

amíg a „mindent fejtő elméletek”

híznak benned a sok apró titokkal.

Bár régmúlt hátán sarjad a jelenkor,

mégis hány felé révednek ágai…

Ám az ég felé tör a közös vektor,

melynek egy szellő hogy tudna ártani?

Megosztás:

Szólj hozzá!