Gyötrő tavasz – Versek a koronavírusról
Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol.
Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol.
Hátradőlsz; most csak a szemed eszik; kint már borban fürdik az ég, lassan aranyba hullnak néma perceid.
„Megbomlott a régi mérték, percnyi álmok tépték eszét.” Mondta, mikor tetten érték.
Megtagadta ma tőlema fényt a „jó” technika.Így most gyertyám az őrszem,csendje lágy, mint halk ima. Míg ülök itt félszegen,virágzik a képzelet.
Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok.
Kinek csak szájában lobban a gyűlöletés égő átkokkal verné szét a követ;csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége, fele vétke legyen neki félre téve.
Eljött értünk, itt van zsebünkben Kánaán,ugyan minek mennénk tovább Mózes után.Hisz a zaj velünk volt! Míg mi jártunk bután.
Rózsa… Kedvesed csókja. Égni nyílnak a kapuk szívedben sorra.
Az oldal fejlesztés alatt áll!