Eljött értünk, itt van zsebünkben Kánaán,
ugyan minek mennénk tovább Mózes után.
Hisz a zaj velünk volt! Míg mi jártunk bután.
Zajongjunk, míg a csend magától meghasad,
és ha majd az ódon bölcselet elakad
a színes megváltó fogad és elfogad.
Zajt lel a netvilág a szaftos képekben,
zaj dúlja a várost sok vidám negyedben,
zajt szül a szív is és zaj van a fejekben.
Zajong a tegnap is, és míg veszni szalad,
a ma népe zajos, új bölcs után kutat.
Minden nap lesz majd, ki percnyi csodát mutat.
Élnek az arc helyett kis hangulatjelek,
és amíg tíz szolgánk igaz útra ered,
értünk zajonganak a tarka pixelek.
Ponyvára vetjük a zajból kelt életet.
Tessék csak bátran, ki mit gyűlöl és szeret!
Vásárrá lett a lét, előttünk sistereg.
Itt kérem nem önző senki, de senki sem!
Koldusnak távolról jár a bő kegyelem,
zajongani szabad, csak hozzá érni nem.
És az emberen túl ott a vétlen állat.
Értük csak úgy zajong a szorgos alázat!
Nekik önként adjuk, az ember még várhat.
Egységben kiáltjuk: Mindenki másféle!
Boldog zajban fürdik a világ egésze,
és ami hallgat, az már nem is a része.
Zajos korunk óvják a zajos Istenek.
És ha hangod végül a semmibe ered,
egy rövid bejegyzés talán még jár neked!
