Két vers
Gyáva tintám ma megszökött, mert nem tudja, hova ugrok. Írnék, de tíz ujjam között ma hasadt tíz néma szurdok.
A szélfaragó
Hát itt jön – tudod – a „mindenki bátyja”; a vágyak jó pénzért vett jóbarátja, aki szavakkal faragja a szelet!
Róma
Vannak helyek, hol túl falánk az idő és minden eszme hunyni vágyó kis gyertyaláng. Róma talán példa erre!
A vadgesztenye
Ablakodat a bús hajnal sápadt pírja tárva-nyitva találja. Bent sűrű zaccal főtt a kávé…
Csendűzők
A gyermek, bár lefektették, a párnáján csak egy vendég. Anyja hangja messze lebbent, így egy kicsit összerezzent…
Szeretők közt fekszik a semmi…
Meg van verve az ég a cserzett, vad földdel, és a föld az álmot dajkáló, lágy éggel.
Az örök kamasz…
Koptassatok csak, én nem kopok! – minthamég hallanám. Úgy húsz, vagy harminc volt a lány.
Önvizsgálat
Mi lelt? Keresztet vetsz, de mindjárt hármat, ha este roppan a tetőn a porhó. Máskor féled az eget, ha fellázad ellened sok pöttynyi csillag és bolygó;
Remete-ima
Uram, tornyot a porszemnek ne mutass! Légy mindeneknek a fedele, csak a színe,vagy annyi se, csak egy címke.