Az örök kamasz…
Koptassatok csak, én nem kopok! – minthamég hallanám. Úgy húsz, vagy harminc volt a lány.
Koptassatok csak, én nem kopok! – minthamég hallanám. Úgy húsz, vagy harminc volt a lány.
Mi lelt? Keresztet vetsz, de mindjárt hármat, ha este roppan a tetőn a porhó. Máskor féled az eget, ha fellázad ellened sok pöttynyi csillag és bolygó;
Uram, tornyot a porszemnek ne mutass! Légy mindeneknek a fedele, csak a színe,vagy annyi se, csak egy címke.
Elvek széles országútján mindig fut a veszett verseny. Elvek széles országútján minden sáv és kanyar keskeny.
Áll ott egy rom! Ismerem is látásból;
óvja a tavasz, csak úgy… önszántából.
Barna szemed a föld; megtart és felissza az árnyaim. Keskeny arcod a csendes part, hol kikötnek az ujjaim.
Keleti ember: Kimért, békés, szemlélődő fajta, mert belül a kő nyugalma hajtja, melyben helyét tudja minden porszem.
Hátamat ölik terhekkel, de oszlop az; nem hajlik. Törik!