(Firkák a cellák falairól…)
I.
Mindezt másokért!
Hátamat ölik
terhekkel, de oszlop az;
nem hajlik. Törik!
Csak őszintén!
Nem bánok semmit!
Én kint úr voltam, míg ők
más hátán senkik.
30 év!
Cellám egy verem!
Egyre mélyebb. Ki dob majd
kötelet nekem?
Vallomás
Mi vagy? Egy selejt!
Hogy bocsájt meg az Isten,
ha sosem felejt?
Kőfejtő
Míg ajkam kékül,
nyalom a port félvakon
és remény nélkül.
II.
A főnök
Fiúk közt atya.
Ha szól, törvényen túli
törvény a szava.
A bökő
Mit meg nem teszek!?
Három napig faragtam,
hogy gyilkos legyek!
Senkik!
Lefognak hárman.
Egy még ölni is kevés.
Fiúk, csak bátran!
Tetoválás
Ikonok fednek.
Szentképeket rúgnak majd,
kik engem vernek.
Vénember verekedne…
Nagy a vigyorgás.
Öreg oroszlán, nem megy
már a vicsorgás!
A véső
Bent megy a szöveg:
Esténként szorgos patkány
rágja a követ.
Kettesben vele
Lelked még tagad!
Felfedeztél magadban
ocsmány vágyakat.
III.
Elfogyok…
Árnyékom kerget.
Esténként fal belőlem,
reggel elenged.
Börtönszesz
Véreddé válik,
hogy elégesd magad, mint
meddő óráid.
A matracba rejtve
Érzem illatát!
Bújtatom a kinti lét
édes zamatát.
Egybe gyúrnak
Másokon látom
tükörképem. Mi lettem?
Már nem is bánom!
Holnap szabadulok!
Arcom árkait
számolom. Hogy véssem el
húsz év láncait?
