Fekete filccel…

Lépcsőházak alsó övén

a romlásból nyílik tárlat.

Egy világot feszít körém,

ahol egész minden vázlat.

Lazán elírt káromlások,

kaján képek, szétszórt szignók,

egymást ölő tollvonások

úgy harsognak, mint a ringyók.

De friss szemmel, ha ránézel,

láthatod, hogy ma mit sugall

az elvágyó ősi kényszer.

Pár gubanccá gyűrt rézhuzalt

kitéptek rőt koszorúnak.

minden vonal új mesét szül;

jelen feszül törzsi múltnak.

Régen kezdték, ma is készül.

Ha csatazaj el is szunnyadt;

nincs már vadász, nemes bajnok,

mégis lesznek összerugdalt

falakon új barlangrajzok.

Megosztás:

Szólj hozzá!