Napciklus – Haiku válogatás

Talán…

Azért van hajnal,
hogy hosszú csókot váltson
az éj a nappal.

Bódult reggeleken…

Opál ég, erdő
smaragdja; vígan játszik
az égi festő.

Forró ajkú asszony…

A föld a rabja!
Mégis arany hajával
lágyan takarja…

Ő az aki csókol…

délceg tölgyeket,
de árnyakkal tölti meg
a mély völgyeket.

Égi titkok őre…

Arcokat véső,
fényt és árnyakat szövő,
örök mesélő.

Hűtlen szolgák ura…

Bosszút állni rest,
pedig isten volt egykor,
már csak égitest.

A néma őrszem…

Tetteink felett
őrködő állandóság.
csak néz és felejt!

Nézem mint őseim…

Megtanít élni!
Hasadó kelet szüli,
nyugat emészti.

Gyermeki hasonlat…

Egy ősi bárka,
mit végighúz az égen
az alkony lánca.

Nap veszte: az alkony…

Milyen szép halál!
Vérében aranyfürdőt
vesz az árva táj.

Éj, te békés vetemény…

hol csillagpárnán
szunnyad el a remény a
semmi tornácán.

Megosztás:

Szólj hozzá!