A vén köszörűs balladája

Szólt a sors: A pengét mentsd ne a tokot!
És elém köpött százhúsz lépcsőfokot.
Megbillent az ég, talán rábólintott;
a panelsor között galambraj ringott.
Sóhajt értem hatvan szárny. Mit remélnek?
A didergő tócsák helyettem félnek.
Most magammal viszek mindent, mi követ:
tündérsóhajt, álmokat és bűnöket.
Már jó barát az Úr, így arra kérem,
hogy egy pillanatra másfelé nézzen.

Megosztás:

Szólj hozzá!