Uram, tornyot a porszemnek
ne mutass! Légy mindeneknek
a fedele, csak a színe,
vagy annyi se, csak egy címke.
Titok légy, mint tükör mélye,
a létezés ősi méhe,
hol szellem és anyag fogan.
Uram, ne légy dúló folyam!
Uram, hol bűn és könny lappang,
izzó bilincs helyett csak langy
szelek nyalják tagjainkat.
A szív oly sok vágyat ringat,
de gyermekké, hogy mit fogad,
csak az dönthet, ki láncokat
nem lát. Még ha van is korlát…
Uram, ne tarts vert rabszolgát!
Uram, a tant, hogy szeressék,
nem kellenek szent ereklyék,
talizmánok, csontok, érmék…
Hitünk eddze csak a kétség!
Ne a gyáva ős-alázat,
elmét fojtó, vad káprázat,
mely a hátra terhet bocsát.
Uram, kérlek, ne tégy csodát!
Uram, minden légy, mi lebben,
mint friss harmat. Csak jelekben
mutasd magad. Bár majd űznek
szóval azok, kiknek üzlet
a remény. De elegendő
a telesírt szatén kendő,
hogy ránk, mint egy ernyő hajolj?
Uram, kérlek, ne válaszolj!
