Archetípusok

Keleti ember

Kimért, békés, szemlélődő fajta,

mert belül a kő nyugalma hajtja,

melyben helyét tudja minden porszem.

Mozgása, mint szélben futó selyem,

oly lágy. Ősi börtöne a jelen;

istenekhez hajló múltja talány…

Ő az örök igenlő, a vessző

a császárfán, ám a törzsben rejlő

esztétika elemészti lényét.

Forog vele a lét és a semmi,

ám útján csak tömegben tud menni.

Megváltása sem személyes; közös!

Nyugati ember

Lényét a nyers dinamika őrli,

eltörli azt, mi őt el nem törli!

A kimért perc ritmusához nem ért.

Ősi részeg, ki issza a lármát,

dúlja lelkét sok mámoros ábránd.

Még istenét is ezekből gyúrja!

Ő az íj is, mely másokért feszes;

és görnyeszti büszke hátát nemes

napjain, míg nem enged az ideg.

Örök vagány, zsebben csengő apró;

nem tartja meg urát, hisz nem mankó,

de üdvözül, ha elszórja magát…

Megosztás:

Szólj hozzá!