Két vers
Gyáva tintám ma megszökött, mert nem tudja, hova ugrok. Írnék, de tíz ujjam között ma hasadt tíz néma szurdok.
Gyáva tintám ma megszökött, mert nem tudja, hova ugrok. Írnék, de tíz ujjam között ma hasadt tíz néma szurdok.
Keleti ember: Kimért, békés, szemlélődő fajta, mert belül a kő nyugalma hajtja, melyben helyét tudja minden porszem.
Szólt a sors: A pengét mentsd ne a tokot!És elém köpött százhúsz lépcsőfokot. Megbillent az ég, talán rábólintott…