Vers
Remete-ima
Uram, tornyot a porszemnek ne mutass! Légy mindeneknek a fedele, csak a színe,vagy annyi se, csak egy címke.
Fekete vér
Elvek széles országútján mindig fut a veszett verseny. Elvek széles országútján minden sáv és kanyar keskeny.
Mit rejt az üde függöny?
Áll ott egy rom! Ismerem is látásból;
óvja a tavasz, csak úgy… önszántából.
Simogató
Barna szemed a föld; megtart és felissza az árnyaim. Keskeny arcod a csendes part, hol kikötnek az ujjaim.
Archetípusok
Keleti ember: Kimért, békés, szemlélődő fajta, mert belül a kő nyugalma hajtja, melyben helyét tudja minden porszem.
Elhagyott börtön
Hátamat ölik terhekkel, de oszlop az; nem hajlik. Törik!
Érett vallomás…
Nem kellenek ólmos igék, vagy táncoló vallomások, miket a közhely telesző, és megtép az idő.
Apollón vére
Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra.